Kínakutató tanszékünk gólyáinak új himnusza!

Almahódos himnuszán felbátorodva Máj Cshiung és Lee Hiaxcsha saját himnuszt írt a Kínakutató tanszéknek!

2. Egyetemünk Kínakutató tanszékének két színjeles gólyája, jelenleg az egyetemi kampusz nagytermében tartózkodik, ahol felváltva próbálják egy szuszra felolvasni a nagyszerű, ámde komoly artikulációs kihívásokkal tűzdelt költeményt.
Másfél napja kezdték, és nem adják fel.

Jelenleg Démoszthenész technikájával próbálkoznak, aki kíméletlen önfegyelemmel csiszolta beszédkészségét azzal, hogy szájába kavicsokat véve szavalta beszédeit.

Máj és Lee, kavics helyett az Erzsike néni spájzából kapott apró nyári almákkal trenírozik, mivel biztonsági okokból az egyetem területén csak az akvárium alján van kavics, az meg igen algás.

Szerencsére sikerült szereznünk egy példányt Almahódos legfrissebb költeményéből, így most te is elolvashatod, íme:

„csend csöndjébe csöndül a csend

csönd csendjébe csendül a csönd

csönd csendjébe csöndül a csend

csend csöndjébe csendül a csönd”

Micsoda nagyszerű gondolat!

Milyen eredeti megközelítés!!

Mennyire zseniálisan kiforrott kifejezésmód!!!

Képünkön Máj Cshiung, és Lee Hiaxcsha, az egyetemi farsang főpróbáján.

Gratulálunk e nagyszerű himnuszhoz!

Jóllakva, testületileg, innen a kantinból is üzenjük:

MÁJ ÉS LEE!

NE ADJÁTOK FEL!

EGYSZER CSAK SIKERÜL EGYBEN ELMONDANI!

MI MEGVÁRJUK!

ALMAHÓDOS VELETEK VAN

EGYETEMESEN!

Továbbra is kérünk mindenkit, aki írt, hívott vagy egyéb csatornákon keresett minket az utóbbi napokban, hogy legyen türelemmel!!! A híresztelések ellenére nekünk is csak két kezünk van, és még mindig nyakig ülünk az egyetemi felvételikkel járó francos sok dologban. Jó, most épp ebédeltünk, aztán persze szunyókálunk egy keveset, de amúgy valóban egy perc nyugtunk sincs!

Harvardi látogatók ismerkedtek az almahódosi Emlékkátyúval!

Almahódosba vagy egy tucat tweed zakós öregember érkezett meg ma reggel, a menetrend szerint közlekedő 6.45-ös Rábakapca-Almahódos távolsági busszal.

Erzsike néni elmondása szerint - aki a kistrafikba menet közvetlen szemtanúja volt az eseménynek - az úriembernek látszó személyek először érkezhettek ide busszal, mert rutintalanul az utolsó ajtónál leszállva azonnal térdig süllyedtek az Almahódosi Nagy Kátyútalanítás emlékére tavaly felavatott 30 centis emlékkátyúba. Szerinte tetszett nekik, mert nagyon kurjantgattak.

Az idegen urak érkezése nem kis port kavart volna a faluház körül, de szerencsére minden csupa lucsok, mert tegnap egész éjjel szakadt az eső. Persze így is lett sürgés-forgás, mert mint kiderült, a díszes kompánia a Harvard egyetemi képviselete (elég sokat mondták, hogy harvard, meg juniverziti), akik már "aguszt ímél" jelezték érkezésüket.

Sajnos az inernetmentes időszakban érkezett elektronikus levelek feldolgozásában Zlenyka eléggé le van maradva, így ma reggelig még nem találkozott ezzel a "harvard juniverziti aguszt ímél" dologgal.

Meglepettségünket természetesen gyorsan felváltotta a kíváncsiság.
El sem tudtuk képzelni, vajon mi céllal utaztak napokig hozzánk ezek az igen jól öltözött kopasz öregurak? Sajnos se magyarul, sem lengyelül nem tudtak, így ezt nem sikerült megfejteni.

Ami biztos, hogy nagyon ízlett nekik a házi almakompót, és a pék almahódosi specialitása, az almás-fokhagymás hódűző kalács. Négyszer kellett feltölteni előttük az asztalt!! Mondjuk nem nagy asztalról beszélünk...

Mikor aztán épp kezdtük volna jól érezni magunkat, a küldöttség legidősebb és legkopaszabb tagja udvariasan szabadkozva elköszönt tőlünk (olyasmit mondott, hogy jú ár kompletli sztyupid, lörn inglis), és barátaival együtt felpattant a menetrend szerint közlekedő 11.28-as Almahódos-Rábakapca távolsági buszra.

Mindent összevetve nagyszerű délelőtt volt, reméljük hamarosan újra eljönnek, főleg, mert az egyikük itt hagyta a szemüvegét. Zlenyka unokatestvérének a kozmetikusa azonnal le is fotózkodott vele, íme:

FONTOS megjegyzés:
Mindenkit kérünk, aki írt, hívott vagy egyéb csatornákon keresett minket az utóbbi napokban, hogy legyen türelemmel!!! A híresztelések ellenére nekünk is csak két kezünk van, és jelenleg nyakig ülünk az egyetemi felvételikkel járó francos sok dologban.

Türelem, EGYETEMESEN!