Ma délután visszatért a Busa Sanyi, és vele az internetünk!
Miután visszaült a routerre, és mi megbizonyosodtunk az ismét szabadon áramló almahódosi netkapcsolatról, körbeálltuk - már amennyire az embert körbe lehet állni egy sufniban - és alaposan kifaggattuk: merre járt az elmúlt napokban?
Mi a leborult szivarvéginek ment 4 napra Rábakapcára??
Sanyi, a mi Sanyink rendkívüli ember, ezt tudtuk eddig is.
De amit most elmesélt... a döbbenettől szólni alig tudtunk!
Mert van ugyebár az a videó, amit a budapesti Diákszempont készített.
És valljuk be, abban nem mondható épp stabilnak, szeretett egyetemfalunk címere.
Szóval a Sanyi nem Rábakapcán volt!
De nem ám!Kint volt a jegenyésen túl, napokig, pont ott, ahol az almahódosi címer fityereg a videóban!
Ez a szent ember megpróbálta megszerelni!!!
Esett, fújt, és havazott, almák potyogtak és hódok cikáztak körülötte, miközben a mi Sanyink félelmet nem ismerve ragasztószalaggal, folyékony szöggel, kalapáccsal, ütvefúróval, még egy hatalmas piros rajzszöggel is megpróbálkozott... mindhiába.
 |
| Kép, amin Sanyi meredten bámulja az ismét csak lefittyedő címert. |
Micsoda kálvária! Ráadásul Sanyink pokoli erőfeszítéseinek végül semmi foganatja nem lett. Csodás címerünk most is ugyanúgy csúfos véget ér a videóban, mint eddig... 0:50 és 0:52 között jól kivehető:
Imre bácsi szerint meg kell tanulnunk együtt élni ezzel a dologgal!
Az öreg elmesélte, hogy egyszer az ukrán fronton neki is lefittyedt valamije, de már nem emlékszik mije, csak arra, hogy akkor megfogadta: megtanul együtt élni ezzel a dologgal.
Imre bácsi tapasztalt, okos ember, és mi hallgatunk rá.
Sanyi teljesen kimerült az elemekkel, és a címerünkkel vívott harcban, ezért mellé tettünk két liter almalevet, és rácsuktuk a sufniajtót. Utána Zlenyka kérésére mindenki nekiállt feldolgozni az elmaradásait. A pék a pékség fiókját, Erzsike a zoknis fiókját, Zlenyka pedig az email fiókját kezdte rendezgetni. Kedves lengyel asszisztensünk 4 nap alatt 32.102 levelet kapott, aminek nagy része egyetemi felvételi kérelem...
Mit tegyünk, már nem titok: nincs még egy olyan egyetemfalu, mint Almahódos!
