Almahódosba vagy egy tucat tweed zakós öregember érkezett meg ma reggel, a menetrend szerint közlekedő 6.45-ös Rábakapca-Almahódos távolsági busszal.
Az idegen urak érkezése nem kis port kavart volna a faluház körül, de szerencsére minden csupa lucsok, mert tegnap egész éjjel szakadt az eső. Persze így is lett sürgés-forgás, mert mint kiderült, a díszes kompánia a Harvard egyetemi képviselete (elég sokat mondták, hogy harvard, meg juniverziti), akik már "aguszt ímél" jelezték érkezésüket.
Sajnos az inernetmentes időszakban érkezett elektronikus levelek feldolgozásában Zlenyka eléggé le van maradva, így ma reggelig még nem találkozott ezzel a "harvard juniverziti aguszt ímél" dologgal.
Meglepettségünket természetesen gyorsan felváltotta a kíváncsiság.
El sem tudtuk képzelni, vajon mi céllal utaztak napokig hozzánk ezek az igen jól öltözött kopasz öregurak? Sajnos se magyarul, sem lengyelül nem tudtak, így ezt nem sikerült megfejteni.
Ami biztos, hogy nagyon ízlett nekik a házi almakompót, és a pék almahódosi specialitása, az almás-fokhagymás hódűző kalács. Négyszer kellett feltölteni előttük az asztalt!! Mondjuk nem nagy asztalról beszélünk...
Mikor aztán épp kezdtük volna jól érezni magunkat, a küldöttség legidősebb és legkopaszabb tagja udvariasan szabadkozva elköszönt tőlünk (olyasmit mondott, hogy jú ár kompletli sztyupid, lörn inglis), és barátaival együtt felpattant a menetrend szerint közlekedő 11.28-as Almahódos-Rábakapca távolsági buszra.
Mindent összevetve nagyszerű délelőtt volt, reméljük hamarosan újra eljönnek, főleg, mert az egyikük itt hagyta a szemüvegét. Zlenyka unokatestvérének a kozmetikusa azonnal le is fotózkodott vele, íme:
FONTOS megjegyzés:
Mindenkit kérünk, aki írt, hívott vagy egyéb csatornákon keresett minket az utóbbi napokban, hogy legyen türelemmel!!! A híresztelések ellenére nekünk is csak két kezünk van, és jelenleg nyakig ülünk az egyetemi felvételikkel járó francos sok dologban.
Türelem, EGYETEMESEN!
